Tegnap este nem volt erőm postolni, inkább jól kialudtam magam és ma reggelre maradt a postolás. Ma reggel megint gondolkodunk (persze csak ha akartok) és egy örökké aktuális témát veszünk elő (kapcsolodó kép a Csecsebecsén, bár most nem használtam forrást, így az, hogy ott is hasonló téma került elő az véleltlen egybeesés).

Szóval a mai témánk a divat és a természetvédelem kapcsolata. Bővebb kifejtés a nyíl után.

Köztudotan állat- és természetvédő vagyok, de egyben divatbolond is és hát a kettő néha (vagy inkább sokszor) nem találkozik egymással. De kezdjük a pozítivabb dologokkal.

A nagynevű tervezők által megálmodott darabok általában csak kis darabszámban, megrendelésre készülnek, így a legtöbb esetben a tömegtermeléssel járó nagy szennyezés elmarad, hiszen az egyes darabok csak limitált számban készülnek, így nincs szükség hatalmas energiaigényű berendezésekre. Természetesen ez nem nagyon igaz a high street divatra (H&M, C&A, Zara, Topshop és más "márkásabb" boltok darabjai), ahhol azért jelentősen nagyobb a termelés.

Viszont a tervezői divatnak van egy hatalmas hátul ütője: sokan csak azért vásárolják ezeket a darabokat, hogy megmutassák a gazdagságukat és elvárják, hogy ez a címkén kívül másban is tükrözödjön. Itt jönnek képbe a hatalmas nercbundák és a különleges állatbőrből készült cipők és táskák. Rengetegen viselnek ilyen darabokat gondolván, hogy ez menő és egyből tudni fogják, hogy gazdag vagyok. Ami igaz is, de szerintem ezek a darabok sokszor nagyon csúnyák (tisztelet a kivételnek) és bennem nem irigységet vagy vágyakozást, inkább undort keltenek. Főleg, ha figyelembe veszük azt a tényt, hogy ma már ezek az anyagok pótolhatok, sokszor észre se lehet venni a különbséget az eredeti és a mű között. (Természetesen nem hibáztathatók a divattervezők, amikor az eredeti anyagot választják, gyanítom, hogy jelentősen csökkene a forgalmuk, ha nem ezt tennék.)

Persze itt van a másik oldal is: az erőszakos környezetvédők. Egyáltalán nem támogatom a PETA és hasonló még radikálisabb hozzáállást (bár újabban mintha a PETA egy kicsit visszafogta magát és megpróbálnak okosan kampányolni). Nem fogok bundákat letépni idős hölgyekről és híres színésznőkről, és nem fogok festéket önteni egy krokodilbőr cipőre. Ez legalább ugyanolyan visszás, mint a másik oldal képmutatása. Meg lehet ezt oldani szépen is, pont úgy ahogy Stella McCartney tette. Nem használ se szőrmét, se igazi bőrt mégis viszik a termékeit. De azért ezzel kapcsolatban is felmerül bennem a kérdés: rendben, hogy egy ilyen tervező sikeres (valószínű, hogy ebben az egyedisége is közrejátszik, és persze az is valószínű, hogy nem ugyanaz a vásárlói köre, mint annak a tervezőnek aki bundákat tervez), de hány ilyen tervező élne meg egy amúgyis telített piacon? Nem sok, úgy sejtem.

Ti mit gondoltok? Hordanátok bundát? Mi a véleményetek a radikális környezetvédőkről? És mit gondoltok a másik oldalról? Egyéb vélemények a dologgal kapcsolatban?