Majdnem 1 hónap után újabb blogbejegyzéssel boldogítom a világot (természetesen csoki társaságában), szóval mostanában ritka alkalmak egyikének lehetek szemtanúi.

A Chic Today emberei összeszedték az idei év eddig megjelent legjobb fotósorozatait, én meg gondoltam egy nagyot és kiválogattam a nekem legjobban tetszőket (így a legjobbak legjobbai cím elég szubjektív). Magamon is meglepődve ezúttal a ruháktól (szinte) függetlenül döntöttem, elsősorban a hangulatuk miatt kerültek be a listára ezek a képek. Nézegetéshez katt a nyílra (most csak rövid megjegyzéseket kaptok, mert sok a fotó és lusta vagyok).

Ma reggel (na jó inkább délelőtt) bukantam ezekre a képekre és azonnal éreztem: nekem a következő Numero számra szükségem van (erre egyébként elég nagy esély van), ha másért nem hát ezért a pár képért mindenképpen. Ezeket nem elég a neten látom, a kezemben kell tartanom az újságot és úgy bámulni őket órákig. Egyszerűen lenyűgőző ez a sorozat, pedig sem a neon színekért, sem az óriási, giccses ékszerekért nem vagyok oda (igen, elég nehéz kiigazodni az ízlésemen, de hát éljen az eklektika ), de itt nagyon helyénvalónak érzem mindkettőt. Mindjárt meg is fogalmazodott bennem a gondolat, hogy valahogy így nézne ki a futurista romantika. Hiába na a tavasz meghozta a kedvem a színekehez.

És hogy ne legyen olyan unalmas a képnézegetés, kaptok zenét is. Még hozzá nem is akármit: Massive Attackot (nem rég jelent meg az új albumuk, én már lassan rongyosra hallgatom, ajánlom mindenkinek).

A Vogue Italia március számában jelent meg következő fotósorozat, amelyen azonnal meg akadt a szemem (nem hibába a Vogue Italiaban nem nagyon csalódik az ember, és ha már magazinoknál járunk: érdemes belekukkantani a magyar Flairbe: értelemes cikkek, jó divatanyagok; nagyon ígéretes, remélem még sok ilyet látok). A képeken minden stimmel: a ruhák, a fények, a háttér, a modell, de ami miatt igazán megmaradt az emlékezetemben az a gyerekmodellek szereplése, valahogy mindegyikük a helyén van. Persze valószínűleg közre játszik az is, hogy imádom a zongorának már a látványát is. Ezek jellegzetesen azok a képek amelyeket nézve ezernyi történet és érzelem jut eszembe. (A 3. képen látható ruha álomszép; a utolsó kép segítségével pedig sikerült végleg eldöntenem, hogy tetszik a Valentino ház változása).

Mostanában meglehetősen keveset írtam ide (hogy finoman fogalmazak), de mentségemre szóljon volt dolgom bőven, ha meg éppen nem akkor csináltam magamnak. Na de újra itt vagyok, és megint sikerült ráakadnom Sasha Pivovarova egy fotósorozatára. A képekre nézve egyszerre lesz nagyon jó kedvem és keseredek el egy kicsit. A modell meglehetősen kialvatlanak tűnik a képeken, de valahogy ez adja meg igazán a sorozat hangulatát (ami meglepően passzol a mai hangulatomhoz). A képekre nézve egyszerre lesz nagyon jó kedvem és keseredek el egy kicsit. Mindenesetre Sasha kisasszony ezen munkája is bekerül a kedvencek közé.

Kicsit eltérek a megszokott témától, de úgy éreztem ezt mindenképpen meg kell osztanom veletek. (Ezzel a posttal Kendős lány kedvére teszek, hosszabb elemzést tőle várjatok, ő ért hozzá.) Szóval nem kell tartanotok attól, hogy a blog átalakul lakberendezéssel vagy építészettel foglalkozó oldallá (főleg, hogy egyikhez se értek), de egy ilyen házban szívesen ellaknék. Az én kedvenceim: a fás szoba, a háló, amiben egy inda tekergőzik körbe, a hatalmas bagoly (nem tudom mi a funkciója, de nagyon bájos) és a süti alakú párnák.

Forrás: Stylebubble

Ennek a sorozatnak a kielemzéséhez most nagyon fáradt vagyok, és nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy vajon mi fogott meg benne. Valahogy egyszerre hétköznapi, futurisztikus és elegáns; és valahogy egyszerre vidámak, mégis nyomasztóak ezek a képek. Mindenesetre az eredmény nem mindennapi.(A hatodik érzékem pedig azt súgja, hogy még fogunk hallani a dán fotós hölgyről).  

Már jó egy hónapja figyel ez a fotósorozat a gépemen, szóval már éppen ideje, hogy megoszam veletek. A főszereplő nagy kedvencem Anja Rubik és egy "kedves kis" csúszómászó (hát igen ilyen egy profi modell, a fotós kedvéért akár egy kígyót is a keblére ölel). Sajnos a képek némi keserűen kellemes emléket is felidéznek, a Mcqueen ruha még mindig gyönyörűségesen szép, szomorú, hogy nem találkozunk többet ilyennel (egyébként még mindig hatalmas viták mennek a divatvilágban azon, hogy tovább lehet-e vinni a márkanevet és ha igen kivel). Mindenestre Anja csodás, ahogyan az ötlet és az ékszerek is. (Személyes kedvenc a harmadik kép, ahol a kígyó, mint egy turbán tekeredik Anja fejére.)

Ha szorgosan olvasgatjátok a postokat, már láthatatattok egy képet a Hermés kampányából. Idő közben ráakadtam a többi darabra is, és míg azon az egy képen nem vált világossá számomra, mindegyik fotó egy-egy mesét idéz fel: így láthatjuk Hamupipőkét, Csipkerózsikát vagy Alicet is. Sok mindent nem tudok hozzáfűzni az előző ezzel kapcsolatos postom rövidke szövegéhez, hozza az elvárt szintet. Illetve mégis csak hozzátennék valamit, csodálatosan szép kék éggel és tengerrel le lehet venni a lábamról.

A múlt hét elég eseménydús volt a divatvilág életében, hiszen több nagy divatház mutatta be tavaszi couture kollekcióját. Sajnálom, hogy ilyen későn írok róla, de természetes lustaságom felülkerekedett benne, így aztán nem halmoztalak el postokkal bennetek a múlt héten. Igyekszem a héten ezt is pótolni. A teljesség igénye nélkül couture kollekciók Párizsból a nyíl után.

Ez bizony az előző post folytatása. Két okai is van, amiért ismét két részben kell olvasnotok még egy postot. Egyrészt féltem, hogy megint kárba veszik a munkám (nagyon nem vagyok oda az ilyenért, és hát ami a képeket illeti nem tudok mértéket tartani, még úgy sem, hogy kiszűröm a leglényegesebbeket). Másrészt (és ez talán már jobban hangzik) ez a két úr igazán megérdelmi a külön postot. Amit ők művelnek, azt tanítani kéne. Akit érdekel a dolog és nem fáradt el az előző postnál az katt a nyílra, ismét ömlengés jön.

Az utóbbi pár napban nosztalgiáztam egy kicsit és gondoltam megosztom veletek, milyen kollekciókat nézegettem újra. Sok képes post, lehet élesíteni az érzékeket, mert gyönyörű ruhák következnek.

Az előző post folytatása a nyíl után.

Sajnálom amiért ilyen régen jelentkeztem, csak hát voltak egyéb elfoglatságaim is. De ami ennél is dühítőbb, hogy ugyanez a post egy órás munka után elveszett a net útvesztőiben, így kissé indulatosan úgy döntöttem, hogy ezzel egy kicsit várok. Aztán egy kis utána gondolást követően, felsejlett bennem, hogy a rendszernek lehet gondjai voltak a post hosszúságával és a képek mennyiségével, úgyhogy úgy döntöttem kibabrálok vele és két részben kapjátok meg (nem hagyom magam és a postjaimat). Katt a nyílra, még így is sok kép következik.

Most már végképp beindult a marketing-gépezet és folyamatosan érkeznek az információk a 2010-es őszi kollekciókról. Nos az eddig benyomásom, mi szerint a legtöbb kollekció erősen középszerűre sikeredett, kezd átalakulni. Megérkezettek ugyanis két kedvencem a Givenchy és a Nina Ricci kollekciói és számomra hozták az elvárt szintet.

1. Givenchy- kevés szín, különleges szabásvonalak, elegáns benyomás és hát egy picit konzervatív. Legtöbb helyen valószínűleg lehúzzák majd a kritikusok, de nem tudok objektív maradni a divatházzal szemben. Nekem tehát nagyon tetszik.

2. Nina Ricci: nagyon bájos és elegáns egyszerre. Itt sem jellemző a túl élénk színek használata (amit én egyáltalán nem bánok). A hosszú bőr kesztyű és a rózsa természetesen nagyon tetszik, egyszerre teszi vagánnyá és romantikussá a szetteket. Külön figylemet érdelemelnek a cipők, különösen a 6. és az utolsó képen látható ragadott meg. Ja és még mindig nem tudok kiszeretni a Nina Ricci parfümömből.

Meglepetésként pedig a kedvenc divatházam, a Ferré kampányfotóit láthatjátok. A fotók annyira nem ragadtak meg, de a fekete kisruhát bármikor elfogadnám.

"Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!"

Nem tehetek róla, míg szerintem a legtöbb ember menekül a tél elől és szívesen költözne innen ilyenkor jó messzire, én ebben a évszakban érzem legjobban magam, főleg ha hó és jég is van. Fogalmam sincs miért, de nagyon szeretem nézni a téli tájat, főleg a kopasz, göcsörtös fákat, ahogy egymásban gubancolodnak az ágaik és már-már fehérek a fagytól (hű vajon mit olvasna ki ebből egy pszichológus vagy valaki, aki verselemzéssel foglalkozik :)). Valószínűleg ez volt a fő oka, hogy meg fogott ez a fotósorozat, de el kell ismernem, hogy a stylist is jó munkát végzett, az összeállítások is nagyon magkapóra sikeredtek. Natalia Vodianova pedig egészen különleges benyomást kelt ezeken a képeken (pedig engem sose fogott meg túlzottan a kisasszony; elismerem, hogy gyönyörű nő, de valamit mindig hiányoltam belőle).

A fotósorozat a angol Vogue számára készült; a versidézet Babits Előkelő tél című verséből származik.

Tökéletes, mint minden Hermés fotó. Azt hiszem, nincs más amit mondhatnék.

Nem kell túl komolyan venni a címet (ismét), eddig egész jól veszem az akadályokat (bár az idegeskedésemen még lenne mit javítani), csak szeretnélek tájékoztatni benneteket, hogy nem felejtetettem el se a blogot,se titeket ,csupán egyéb fontos teendőim akadtak. Szóval post csak hétvégére várható, de már most tele vagyok ötletekkel. Addig is pihenjétek ki a divatmániámat, én úgy sem tudom.

Még egy év járja ma a végét, és minden bizonnyal ez az idei utolsó bejegyzésem. Elnézést kérek mindenkitől, amiért eltűntem a két ünnep között, beszippantott a nagy vizsgaidőszak (meg a mozi; egy kicsit eltérve a témáttól: ha van rá időtök és pénzetek, nézétek meg az Avatart 3D-ben, nagyon jó film, megéri a mozijegy árát). És persze ebben az évben a divatvilág is megélt egyst mást. Láttunk csodaszép kollekciókat és fotósorozatokat; meg persze borzalamas csalódásokat is (van olyan divatcég, aki számomra mindkettőt produkálta idén). Szerencsére akadt bőven olyan tehetség, akinek a csillaga még feljebb ívelt: gondoljunk a fiatal magyar tervezők jelenlétére a New York-i divathéten, és az is kétségtelen, hogy az idei év Mihalik Enikő és Rajzák Kinga éve volt: reméljük 2010-ben is megörvendeztetnek bennünket; de sajnos a tragédiák se maradhatak ki az idei évből: Daul Kim fájó űrt hagyott a divatvilágban, ahogy Brittany Murphy színésznő (Ne szólj száj...; Nagymenő kiscsajok; Sin City) se csillogtatja meg többet tehetségét egy független fimben se (Jackoról direkt nem szólok, eleget harsogtak már róla máshol).

Megpróbálom illendően elbúcsúztatni ezt az évet.

Biztosan emlékeztek még McQueen Atlantisz-ihlete kollekciójára, amely zseniálisan sikerült. Szerencsére nem ő az egyetlen akit megihletett Platón mesebeli világa, Anastasia Radevich gyönyörű cipőket tervezet ebben a stílusban. (A többi képet itt lehet megtekinteni, érdemes rákattintani a Home és Inspiration fülecskékre is, imádom a vázlatkönyveket nézegetni, de nem akartalak untatni titeket vele).

Forrás: Stylebubble

Ez a fotósorozat egy ideje már a gépem egy mappájába foglal helyet, de még nem találtam rá alkalmat, hogy kipostoljam. A ruhák gyönyörűek, a cipők pedig az álom kategóriát jelentik nálam (már megint cipők, hiába nem tudok szabadulni tőlük). A 4. és 5. képen látható ruha szerelem első látásra, az 5. kép cipője meg még okoz nekem egy-két szép pillanatot, azt hiszem. A szőke modellekkel meg nem szimpatizálok különösen, de ha hosszú, szőke frizurát kéne választanom, biztosan olyat kérnék, mint az övé.

Mindenkinek sikerekben gazdag és nagyon boldog új évet kívánok (magamnak pedig természetesen sok szép kollekcióban, ruhában és cipőben gazdagot :))! Még valami: ha bármikor rossz kedvetek van, csak nézetek rá erre a képre és gondoljatok egy vidámparkra, ahol a kedvenc fagyitokat, csokitokat eszegetitek; nekem mindig mosolyt csal az arcomra.

Ez úton kívánok mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket!

Mivel pedig karácsonykor ajándékozni is illik valamit, összeszedtem egy pár dolgot nektek. Remélem örültök majd neki.

Egy áruház kirakatának fényképe ez, amelyet az Alice Csodaországban inspirált, bár engem jobban emlékeztet egy karácsonyi jégvilágra. Egy biztos, órakig bírnék álldogálni előtte és különböző történeteket kitalálni hozzá.

A karácsonyi hangulathoz természetesen zene is dukál, úgyhogy válogattam azt is.

Az alternatív, elvont énem miatt kap itt helyet ez a szám. Egy biztos ez az egyik leggyönyörűbb dal amit valaha hallottam.

És persze ez az örök klasszikus se maradhat ki (imádom a balettot).

Itt van rajzfilmben is:

Ha még ettől sincs meg a karácsonyi hangulatotok nézétek meg a Holidayt és a Karácsonyi lidércnyomást, díszítsétek fel a fát, egyetek szaloncukrot, mézeskalácsot, beiglit és pihenjetek sokat.

Mindenkinek sok ajándékot kívánok, találkozunk az ünnepek után!

Nem találtam ma semmi érdemlegeset (eddig), úgyhogy megosztom veletek, hogy mire szórnám a pénzem ha lenne.

1. Dóra Mojzes ruhája. Sötét, extravagáns, geometrikus, tehát imádom. Nagyon tehetséges a tervezőnő, remélem még sok hasonló ruhával örvendeztett meg. A modell smikje meg álom.

2. Chanel sílécek: gyönyörűek és teljesen feleslegesek. A fa erezetű darabtól azonnal síelhetnénkem támadt, de a steppelt lécet is elfogadnám. Egyetlen problémám velük (az árukon kívűl), hogy a sípályán gyakorlatilag semmi nem látszik belőlük, ha csak nem csak álldogálni megy ki az ember (haha persze én meg az álldogálás egy sípályán). Apropó a síruhát is el tudnám képzelni a sícuccai között, bár nem tudom mennyire fagynék halálra egy ilyen darabban.

Igazi metamorfózisnak lehetünk szemtanúi a novemberi francia Numéro lapjain (apropó, igazán meglephetne valaki egy Numéro előfizetéssel). Anja Rubik Miguel Reveriego kamerája előtt ugrál a legkülönböző szerepek között, még hozzá tökéletesen. Hol mint elegáns csábító, hol mint csillogó hollywood-i dáma tetszeleg. Minden tiszteletem a sminkesé, kitűnő munkát végzett, ahogyan a stylist is. Én pedig a képeket nézve egyre inkább megkedvelem Rubik kisasszonyt. Kíváncsi vagyok hány arca van még a hölgynek?

Közeleg a karácsony és szépen lassan az is kiderül miben fogunk járni a következő őszi szezonban (illetve járnánk, ha rengeteg zöldhasúval rendelkeznénk). Az igazat megvallva a pár posttal ezelőtt emlegetett Chanel és az Oscar de la Renta kollekción kívül nem is igazán találtam olyan bemutatót, ahol komolyabb pénz összeget el tudnék verni (értsd: 5 ruhánál többet sehol nem vennék). Persze azt is hozzá kell tennem, hogy még jó pár nagy tervező/divatház kollekciója várat magára (köztük a Ferré-é, McQueen-é és a Givenchy-é is), szóval még akármi is lehet a jövő őszi szezonból.

Összeségében egyenlőre nem nagyon fogtak meg az őszi kollekciók, többségében unalmasnak, ötlettelennek találom őket (a Doo.ri kifejezetten szívfájdalamat okozott nekem az előző szezon után, a darabok számomra több sebből véreznek). Persze azért összeszedtem egy pár képet, hogy mégis mit fogadnék el. A teljes kollekciókat, ill. az innen kimaradtakat a Style.com-on lehet megtekinteni.

1-6. kép: Oscar de la Renta; 7-9. kép: Devi Kroell; 10. kép: Elie Tahari; 11. kép: J. Mendel.

Bár még csak december van és még a karácsonyon se vagyunk túl, de a spanyol Elle decemberi számának szerkesztői már a báli szezonra készülnek. Nagyon tetszenek a ruhák (főleg a D&G Marilyn Monroe-s ruhácskája), ahogy a maszk mániám is eljött a képeket nézve. Már ez is elég lenne, hogy kipostoljam a fotó sorozatot, de még rá tettek egy lapáttal és szépséges helyszínekkel dobták fel még inkább a hangulatot. Szóval várom a báli időszakot (na jó egyenlőre inkább karácsony-lázban égek).

Általában nem vagyok oda márkáért (zseniális embernek tartom Lagerfeldet, de nem tetszik a divatház körüli hatalmas hype-fesztivál), de a Párizs-Moszkva kollekció után most ismét hüledezve nézek. Először is meg kell állapítanom, hogy Lagerfeld az akire egy az egyben illik a vérprofi szó leírása (bár ezt már eddig is elégszer bizonyította). Másodszor a mesterből az idegen kultúrák a legjobbat hozzák ki. Aki kíváncsi katt a nyílra, hosszú ömlengés következik.