A kérdés elsősorban a Dolce&Gabban divatház két tervező srácának szól. Mert most bizony csak ámulok. A 3. olyan kollekciójukat sikerült megtervezniük, amiben több olyan koncepciót is találtam, ami kifejezetten tetszik. Pedig összeségében nagyon is irritál a legtöbb tervük, hogy is fogalmazzak finoman, nekem néha túlságosan is hivalkodoak (az olaszos vonalat azért ebben a 3 kollekcióban is fel lehet fedezni).

Na de lássuk a képeket. Katt a nyílra.

Gyakorlatilag a kedvencemmé vált ez a fotósorozat, ami az egyik legkedvesebb színésznőmről, Diane Krügerről készült a francia Vogue októberi számához. Nem tudom, hogy hogy képes rá, de Diane Krüger mindig más arcát mutatja. Egyébként a színésznő szerepekhez való hozzáállása is nagyon szimpatikus, miszerint szeretne nem előnyös megjelenésű hölgyeket játszani, mert ahogy ő fogalmaz a szépségben semmi érdekes nincs. Megvallom őszintén irigylem ezt a nőt: szép, de nem tucat szépség; meg van a maga esze; stílusos; úgy híres, hogy nem cikkeznek róla a bulvárlapok és ezek felett még a magánélete is rendben van. Ja és egy más után kapja a jobbnál jobb felkéréseket.

Na de itt a vége az áradozásnak (meg a mai napi energiatartalékaimnak is), jöjjenek a képek.

Tegnap este nem volt erőm postolni, inkább jól kialudtam magam és ma reggelre maradt a postolás. Ma reggel megint gondolkodunk (persze csak ha akartok) és egy örökké aktuális témát veszünk elő (kapcsolodó kép a Csecsebecsén, bár most nem használtam forrást, így az, hogy ott is hasonló téma került elő az véleltlen egybeesés).

Szóval a mai témánk a divat és a természetvédelem kapcsolata. Bővebb kifejtés a nyíl után.

Mivel az előző post végét valamiért nem volt hajlandó publikálni ez a drága rendszer, ezért kénytelen voltam kétfelé szedni. Nos az utolsó pár kép a nyíl után.

Kis késéssel (hála a zseniális szerkesztőnek), de most talán végre sikerül normálisan megírnom ezt a postot.

Szóval múlt hét pénteken ért véget a New York-i divathét, és én összegyűjtöttem neketek a személyes kedvenceimet.Katt a nyílra.

Elég régen írtam már, ezért elnézést kérek mindenkitől. A hiányomnak 2 fő oka volt: 1. kicsit sűrűre sikerült ez a hét 2. a múlt héten írt postjaimat a blog szerkesztő mindig átalakította és én nem akarta igénytelenül kipostolni őket, úgyhogy inkább újra írom.

Jó hír, hogy már tegnap hazafelé a buszon 1000-rel pörögtem, vagy 900 dolgot csináltam volna egyszerre és még 200 dolog járt a fejembe (az esti utazás felélénkíti az embert).

Szóval itt vagyok újra, ha van hozzá kedvetek, olvasgassatok.

Tegnap filmeztünk eleget, úgyhogy ma más témához nyúlok. Szóval általában racionális ember vagyok (vagy legalábbis annak tartom magam), főleg ha pénzről van szó. De egyetlen dologgal meg lehet őríteni, ez pedig nem más, mint egy Moleskine-füzet. Nagy múltú cég; egyszerű, praktikus, mégis gyönyörű füzetek, amelyekből számomra sugárzik valami a régi korok hangulatából. Ennek megfelelően azért az ára sem alacsony, bár nem a megfizethetetlenül drága kategória. Már csak egyetlen (személyes) problémám van vele: vajon melyiket válaszam? A határidőnaplót? A vázlatfüzetet? Vagy az apró jegyzetfüzetet, amibe a bloggal kapcsolatos gondolataimat írogathatom? Nektek hogy tetszik?

Új kedvenc színésznőre akadtam, még hozzá a Becstelen Brygantik (Inglorous Basterds) szereplő gárdájában. Nagyon kedvelem Diane Krügert, de most be kell látnom, hogy a francia Mélanie Laurent egyszerűen lejátszotta a színről. Aki látta a filmet, az tudja, hogy milyen zseniálisan játszotta el Shosanna szerepét. Ami pedig különösen tetszik benne, hogy messze van a Hollywood-i nagy-mellem-van-felfújattam-a-számat-ja-de-mekkora-színésznő-vagyok stílustól, közel sem próbálja magát tökéletesnek mutatni, mégis van benne valami nagyon megkapó (talán az ,hogy valami értelem is sugárzik a tekintetéből, hasonlóan Diane Krügerhez). Neketek mi a véleményetek róla (akár úgy, hogy látáttok a filmet, akár úgy, hogy rákerestettek a neten)?

Mert hogy akkor mutatják be (már ha itthon bemutatják) ezt a három filmet, amit én ugye már tűkön ülve várok. Trailerek a nyíl után.

Mondhatnám azt, hogy most azért zenélünk, mert ma a magyar dal napja van, de erről szó sincs. Egyszerűen úgy gondoltam, hogy ilyen kellemes vasárnapon mindenkinek jól esik egy kis zene.

1. Yoko Kanno: Blue

2. F.C. Kahuna: Hayling

3. Björk: Earth intruders

4. Basement Jaxx: Good Luck (Lemiliennek és Kendős lánynak, a két kis betegemnek, jobbulást mindkettőtöknek).

Azt hiszem ennyi mára elég lesz, kellemes délutánt mindenkinek!

Akárki akármit mond róluk, azért nem szabad lebecsülni az orosz népet és én nem is teszem. Ezek a képek is ezt hivatotak bizonyítani. Bizony divatban is verik a világ egy jó részét. (Apropó divatvilág: több magyar tervező is kijutott a New York-i divathétre, legyünk rájuk nagyon büszkék.) Az első kép valami elképesztően gyönyörű, a második képen látható kabátot pedig akár a téli ruhatáram részeként is el tudom képzelni. (A cikk végén zenét is találtok, természetesen egy orosz énekesnőtől, Origától; jó kis zenei aláfestés a képek nézegetéséhez.) A képek egyébként régebbiek, az orosz divathétről származnak, a tervező pedig Slava Zaitsev.

Képek, zene a nyíl után.

Amikor megláttam ezeket a képeket a Stylebubble-n, azonnal tudtam, hogy ki kell postolnom. Egyszerűen csodálatosak, én azonnal beléjük szeretem (sajnos nem tudom melyik újsághoz fotózták őket). Imádom a helyszínt, a modellt és persze a ruhákat is. Nekem egy 20-as évekbeli gazdag polgárt jutatnak eszembe. Nézegessétek!

Képek a nyíl után.

Meglepetés tőlem nektek ( tudom, hogy vannak kutya, kendő, szarvas (nem tudom milyen) vagy tél bolondok- én mindet szeretem), a kép egyébként az új őszi-téli Hermès kampányból származik; forrásaim pedig Gallianori blogja ill. az Ourfashion csapatának oldala.

Nemrég találtam a kövektező hírt Style Bubble blogján és egyszerűen elcsodálkoztam mennyi mindent lehet csinálni papírból (én leragadtam az írás, rajzolás és hajtogatás szintjén, mint gondolom legtöbben).

Íme néhány kép (aki további képeket akar nézni az a Fileti.com oldalon megteheti):

(Bocs amiért különböző méretűek a képek, a szerkesztés még nem megy profin)

Nemrég jelent meg egy post a The Sartorialist oldalán, amely a Glamour magazin egy fotójáról ad hírt.

A képen egy telt karcsú hölgy modell látható, és az hivatott reklámozni, hogy a molettebb hölgyeknek is egész bátran kellene viselkedniük. A blog írója megjegyzi azt is, hogy gyakran szeretne lefényképezni idősebb vagy molettebb hölgyeket (street style-oldal), de ők nem engedik, mert félnek, hogy a netes közösség megaláza őket.

Én teljes mértékben meg tudom érteni ezeket a nőket, mert szerintem kevés olyan ember van, akit ne szóltak volna meg akár a megjelenése, akár a személyisége miatt. Sokan azonban most abban reménykednek, hogy ez a válság miatt változni fog: úgy gondolják, hogy a divatházak átállnak arra, hogy nagyobb közösségnek tervezenek (értsd: nagyobb méretekben is elérhetőek lesznek a ruhadarabok, és gyakoribbak lesznek a teltkarcsú modellek), hogy ezzel pótolják a csökkenő bevételt. 

Más kutatások arról számolnak be, hogy válságos időszakokban mind a médiában, mind pedig az átlag emberek között elfogadottabbá, sőt népszerűbbé válnak a molett szépségek. Érthető módon sokan reménykednek abban, hogy ez a változás állandó. Én viszont (jó, vagy inkább rossz szokás szerint) pesszimista vagyok. Szerintem ez a változás csak ideiglenes és amint rendeződnek a viszonyok minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Ti mit gondoltok ezekről (a molett és idősebb modellekről ill. a változásról és annak tartósságáról)?

Többeteknek említettem, hogy indítanék egy blogot, és sokan ezt jó ötletnek is tartotáttok. Úgyhogy összeszedtem a bátorságom és elkezdtem. Előre megjegyzem, hogy az információim nagy része más blogokról származik, úgyhogy mindig megpróbálom feltűntetni, hogy mi a forrásom (mielőtt bármi megjegyzés érne). A blog egyenlőre próba, megláttom lesz-e kedvem hozzá. Jó olvasgatást!